Magazin

Kovács Ági: „Boldog vagyok, hogy a fiam kütyük helyett a mozgás élményét választja”

Kovács Ági

Immár tíz esztendeje, hogy visszavonult az úszástól Kovács Ági, ám az emberek érdeklődése, szeretete töretlen felé. Olimpiai bajnok úszónőnk ma már boldog családanya, és a legfontosabb célja az, hogy átadja a gyerekeknek a mozgás, az úszás szeretetét.

#kikapcs: Sokszor látni téged Budapest egyik kedvelt élményfürdőjében, amint mosolygósan biztatod a medence széléről az ifjúságot. Szemmel látható, hogy nem csak a neved adtad az itteni úszóiskolához.

Kovács Ági: Nem ám! Az Aquaworld – Kovács Ági Úszóakadémia, melynek szakmai vezetője vagyok, az életem nagyon fontos része. Lényeges számomra, hogy sokszor én is ott legyek a gyerekek mellett, hogy átadjam nekik mindazt, amit tudok, de leginkább azt szeretném elérni, hogy megszeressék a vizet, az úszást, a mozgást. Négy éve
létezik az iskola, és nagyon jó visszajelzéseket kapunk szülőktől és gyerekektől egyaránt, szó szerint szájról szájra viszik a hírünket. Játékos, vidám órákat tartunk a gyerekeknek, nagy örömömre a hatéves kisfiam, Dominik is imádja. Sokszor velem van, még akkor is, ha aznap nem az ő csoportjának, hanem más gyerekeknek van edzése. Boldog vagyok, ha arról van szó, hogy kütyük vagy mozgás, ő mindig inkább a mozgás élményét választja.

#kikapcs: Szeret úszni Dominik? Hogy látod? A nyomdokaidba lép?

Kovács Ági: Ezen még nem is gondolkodtam, szeretném, hagyni, hogy később egyedül döntsön arról, mi az, ami érdekli. Ami nekem fontos, az, hogy megtanítsam neki, ügyesen tartsa meg az egyensúlyt a napjainkban divatos és szükségszerű virtuális világ és a való élet között. Szerintem a kicsiknek a játékos sport nagyon sokat ad, segít abban, hogy megtapasztalják, milyen egy csapat részének lenni, közös célért küzdeni, kitartónak lenni valamiben, vagy boldogan lubickolni az elért sikerekben. Ha ezt a boldogságot a gyerkőc akár a sport által felfedezi, kétlem, hogy a későbbiekben ne lenne erre igénye. Tudom, az online világ a kiskamaszokat szippantja be nagyon komolyan először, ez még előttünk van, de bízom abban, hogy Domi megtartja majd az egyensúlyt. Nem baj, ha kütyüzik, hiszen ez is az élet része, és ha a barátai is ezt teszik majd, kell, hogy hozzá tudjon szólni a témához.
Azt vallom, nem gond, ha ez is van addig, amíg nem alakul ki függőség.

#kikapcs: Említetted, hogy a kiskamaszoknak sokat segít a sport. Te hogyan emlékszel vissza erre
az időszakodra?

Kovács Ági: Rémlik, hogy döbbenten hallottam más gyerekekről, hogy elkallódnak, az én esetemben azonban ilyesmi nem fordult elő, hiszen időm sem lett volna rá. Uszodából iskolába, iskolából uszodába rohantam,
és nem mondom, hogy nem voltam fáradt, de nagyon szerettem, amit csinálok, és ez mindig átsegített a mélyponton. Ráadásul az úszás számomra remek stresszlevezetéssé is vált, ami jót tett a folyamatosan változó tiniszemélyiségemnek. Ámuldozva figyeltem a nagy elődeimet, Egerszegi Krisztinát vagy Darnyi Tamást, és mai napig borzongás fut végig rajtam, ha eszembe jut, hogy immár én is olimpiai bajnok vagyok, mint ők. Így belegondolva, ez még mindig felfoghatatlan…

#kikapcs: Az emberek a mai napig nem felejtettek el, sőt több mint százezer követőd van a világhálón, nemrégiben pedig Amerika után itthon is helyet kaptál a Hírességek Csarnokában.
Hogy éled meg ezt a sikert?

Kovács Ági: Nagy öröm számomra, hogy ugyan tíz éve befejeztem a versenyúszást, mégis emlékeznek rám az emberek. Amerre csak járok, lépten-nyomon rengeteg pozitív visszajelzés, kedvesség árad felém, ami mérhetetlenül jó érzés. Mióta pedig van Facebook-oldalam, ez a virtuális térben egyre fokozódik. Szeretek közvetlen kapcsolatban lenni azokkal, akiket érdekel a személyem vagy a munkásságom. Rengeteg dolgot megmutatok ott a  hétköznapjaimból és az úszóakadémia életéből is.

#kikapcs: Úszóiskolád van, tematikus tréningeket tartasz itthon és külföldön piaci szereplők részére, emellett PhD-t írsz a Testnevelési Egyetemen, és családanya vagy – ez így leírva
embertelenül soknak tűnik. Te miből töltődsz fel és hogyan kapcsolsz ki?

Kovács Ági: Nos először is a családommal rendszeresen járunk Budapest egyetlen fedett élményfürdőjébe: csúszdázni, úszkálni és szaunázni, ami fitten tartja a testünket-lelkünket. Domi, ha pár napig nem jön, már nógat,
hogy mikor úszunk végre. Emellett nagyon szeretünk együtt elutazni, vagy járni a természetet, nyáron élvezzük a strandolást, télen pedig a havas programokat is. Szerintem igazán kikapcsolódni úgy lehet, ha félretesszük a telefont, a számítógépet, a hétköznapi világ dolgait, és együtt felkerekedünk élményeket szerezni. A hétköznapokban is odafigyelek arra, hogy a kisfiammal mindennap legyen egy-két közös óránk, ami igazi egymással törődéssel telik. Ez lehet akár akkor, amikor a suliból elviszem edzésre, és közben beszélgetünk, de lefekvés előtt is, amikor mesélünk. Nálunk a napirendet tekintve nincsenek röghöz kötött szabályok, és nagy szerencse, hogy a munkám
rugalmas, mert így könnyebb a családnak is időt lopni.