Magazin

Slow Art: merj lassítani!

A téli hónapokban a bekuckózás mellett különösen fontos a szellemi feltöltődés is. A lassítás és a mindfulness segít, hogy tudatosan kapcsolódjunk a művészetekhez.

Nem sok marad meg a fejünkben egy kiállításból, ha csak végigrohanunk rajta vagy közben egész idő alatt a munkánkon kattog az agyunk. El kell jutnunk abba az állapotba, ahol szinte eggyé válhatunk a műalkotásokkal, így valódi élményt ad. Hiszen a művészet akár gyógyítani is képes.

Mindenki kreatív

Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója hangsúlyozza:

magához az alkotáshoz is nyugodt elmeállapot és belassulás kell.

Az elmélyüléshez szükséges, hogy jobban tudjunk figyelni a saját érzelmeinkre, érzékeinkre, hogy hagyjunk időt az elménknek a megnyugvásra. „Mindannyian kreatívnak születünk, csak vannak, akik jobban hozzáférnek a kreativitásukhoz. A fejünkben rengeteg gondolat kavarog, sokszor elég önkritikus gondolatok is, és könnyen lebeszéljük magunkat arról, hogy belemerüljünk a festésbe, rajzolásba, gyöngyfűzésbe, írásba. Félni kezdünk, hogy mások nem fogják szeretni a műveinket, és nem engedünk teret annak, hogy a kreativitásunk kifejeződjön. Mert gondolatban már a jövőben járunk, és azon aggódunk, vajon mások értékelik-e majd.”

Tudatos jelenlét

„Az már tudatos jelenlét kérdése – folytatja Nelli –, hogy észrevesszük-e az agynak ezt a játékát, emellett az is fontos, hogy megtanuljuk kezelni az alkotás stresszét, hogy eljuthassunk a flow állapotába. Meditáción keresztül nagyon jól gyakorolható az a koncentráció, amivel elcsíphetjük azokat a kizökkentő gondolatokat, amik ilyenkor ellepik az agyunkat. Meg kell figyelnünk, mit mondogatunk magunknak, hol kezdünk el feszültséget érezni attól, hogy ez most túl sok, hol sikerül tágítanunk a komfortzónánkat. A harmadik fontos szempont, hogy elfogadjuk a tökéletlenséget.

Tökéletes pillanatnak azt tartjuk, ha valami megfelel az elvárásainknak.

Amint megengedjük, hogy tökéletlen legyen az alkotásunk, megint csak kiiktatunk egy gátló tényezőt, és a művészetünk összeállhat valami egyedivé. Persze nagyon fontos a gyakorlás is, és bármi, amibe energiát fektetünk, művészetté válhat – egy jól összerakott lista, egy dolgozat vagy akár a projektmenedzsment is.”

Tér és idő

Megteremteni magunknak az időt a lelassulásra és a felszín alatti mélységek megtapasztalására – ez is egyfajta művészet. Márpedig ez is szükséges ahhoz, hogy befogadóvá váljunk. 
„Sokszor, amikor turistaként látogatunk el egy múzeumba, inkább kötelezettségnek tekintjük, hogy végigrohanjunk rajta, és nincs meg az igazi belső motivációnk – mondja a hazai slow-mozgalom alapítója. – Figyeljünk befelé, és tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg érdekel ez most minket? Legyen tér és idő arra, hogy megnézzük, milyen hatással van ránk, amit látunk. Ugyanakkor nem feltétlen kell egy tárlat minden egyes képét megnéznünk, mert a szívünk és az elménk befogadóképessége véges. Sok múzeumban nincs is lehetőség üldögélni, elmélyülni. A képek a tudatalattira hatnak, mindenkinek más sztori áll össze, más szubjektív részeket viszünk bele a pillanatokba. Így inspirálódunk.” Nelli szerint akkor vagyunk elégedettek, ha kész valami, a folyamat viszont sokszor nem kap elég figyelmet. Ha csak túl akarunk lenni rajta, éppen a valódi élvezet vész el. A legjobb, ha megtaláljuk a természetes tempónkat, mert így kerülhetünk egyensúlyba a művészetekkel is. Ha ez sikerül, eleve úgy fogjuk érezni, hogy lelassult körülöttünk a világ.

Gyakoroljuk a figyelmet!

Aki a mindfulnesst hívja segítségül a lassításra, kevesebbet rágódik apróságon, nyugodtabban alszik, vagy éppen többször veszi észre, hogy süt a nap. És intenzívebben éli meg a művészeteket is.
„A hangolódást már otthon megkezdhetjük azzal, ha felkészülünk a programra, utánaolvasunk az előadóknak, művészeknek vagy a produkció születésének – mondja Ridira-Bócsi Rita mindfulnesstréner. – A helyszínen folytathatjuk azzal, ha elkezdjük megfigyelni a részleteket a minket körülvevő térben. Egy kiállítás esetén a tárgyakat, formákat, színeket, a fények-árnyékok játékát. Egy zenei koncerten játszhatunk azzal, milyen hangszereket, hangokat hallunk ki a zenéből. Nem szükséges beazonosítani őket, elég csak észlelnünk a különbözőségüket. Érdemes felerősíteni érzékszerveinket, elsősorban a látásunkat, hallásunkat.”

Hogyan lesz valóban feltöltő élmény a művészetekkel való találkozásunk? 

„Önmagában már attól töltődünk, ha lenémítjuk a telefonunkat, és egy meghatározott időre sikerül csak a művészetre koncentrálnunk, hiszen már azáltal is feltölt minket a program, hogy „kikapcsoljuk” az agyunkat, és kizárólag az élményre fókuszálunk. Az elménk úgy tud pihenni, ha csupán egy „feladatot adunk” neki, azaz egyetlen dologra koncentrálunk, nem az állandón cikázó gondolatainkkal foglalkozunk. Ha pedig eleve a hobbinknak hódolunk a programmal, már önmagában az énidő megteremtésével is feltölthetjük a lemerült elemeinket” – zárja gondolatait Rita.

Cikkünk a #kikapcs magazin III. évfolyam téli számában jelent meg