Magazin

Képernyőfüggő apának is lehet antikütyüs lánya – Lackfi János és Lackfi Margit

Kevés olyan család van, ahol apa a Facebook-függő, és nem a gyerek! Lackfi János nem tagadja, bizony sokat tanulhat lányától, Margittól, akinek 24 évesen csupán egy hónapja van életében először okostelefonja.

Mivel Lackfi János író-költő előszeretettel osztja meg a közösségi oldalán a verseit, novelláit és a véleményét, naná, hogy kíváncsi a reakciókra, így sűrűn előfordul, hogy még a családi beszélgetés vagy társasozás közben is odalép a géphez, hogy megnézze a kommenteket. „Csak a holtidőkben” – szabadkozik, mire Lackfi Margit nevetve hozzáteszi: „Igen, de apának az is holtidő, amikor épp a többiek dobnak a társasban.”

Irodalom a virtuális térben

„A Facebook a XXI. század virtuális kispadja – indokolja függőségét Lackfi János. – Ráadásul helye van ott az irodalomnak, nem is akármilyen! Volt olyan versem és novellám, ami ott másfél millió olvasóhoz jutott el, ez pedig irodalomtörténeti pillanat. Ilyen értelemben rengeteg lehetőség van a virtuális térben, amivel vétek lenne nem élni, de azért tényleg tartani kell, vagy legalábbis kellene a mértéket. Ebben, bevallom, sosem jártam élen a családban, és a feleségemmel egyébként sem a szigorú nevelésről vagyunk híresek. Erre pedig egyik gyerekünk így reagált, a másik meg úgy. Az online világ leginkább Simon fiamat kapta el, belőle informatikai fejlesztőmérnök lett. Margit ékes bizonyítéka annak, hogy számítógépfüggő apának is lehet antikütyüs lánya.”

Lackfi Margit valóban nem szokványos fiatal nő: korábban mesekönyveket illusztrált, cukrászdában dolgozik, és egy hároméves kislány boldog anyukája. Különleges frizurája láttán pedig elkerekedik a szemünk. „Tizennégy éves korom óta extrém a hajam, volt már rövid punk, de hosszú raszta is – meséli nevetve. – Ám visszakanyarodva a kütyütémához, nekem csak egy hónapja van okostelefonom. Mobilnetet nem használok, így mindig elfelejtek bejelentkezni a Facebookra, hogy elolvassam a leveleim. A baráti társaságom sem kimondottan kütyüfüggő, a férjem viszont az. Gyakran előfordul, hogy én még javában beszélek hozzá, ő pedig már elkalandozik, a telefonját nyomkodja. Ez lehet a virtuális világ felfokozott pörgésének következménye is.”

Családi csetszoba mint modern nappali

Lackfi János azt meséli, amikor a gyerekei kicsik voltak, sokáig tévét sem néztek. „Volt egy fekete-fehér ruszki tévénk odafönn a padláson – meséli János. – Akkor kapcsoltuk be először, amikor 2001. szeptember 11-én édesanyám telefonált, hogy épp most tört ki a harmadik világháború. Ez a csapás kellett, hogy nálunk előkerüljön a tévé. Aztán később jöttek a videokazetták, majd a számítógépek, és végül mindent elborított körülöttünk a háló. Mára ez nagyon fontossá vált, hiszen hat gyerekünkből négy már kirepült, és a családi csetcsoport most olyan, mint régen a nappalink: mindenki bekiabál vagy bedobál dolgokat, amiken aztán jót derülhetünk.” Margit, mint mondja, hamarabb nyúl a telefonja után, mint hogy csetelni kezdene, és a netet is leginkább tanulásra használja.
„A munka és a család mellett nappalin végzem az egyetemet – meséli. – A Youtube-on rengeteg
érdekes filozófiai előadás és vita van angol nyelven, főzés és mosogatás közben ezeket szoktam hallgatni.
Szórakozásra vagy a barátságaim ápolására azonban nem sűrűn használom a netet. A személyes találkozásban, az élő beszélgetésekben hiszek.”

Ugyan ma már az egészen kicsi gyerekek kezében is ott a mobiltelefon, a tablet, Margit nagyon odafigyel arra, hogy ezek az eszközök minél később érjék el a kislányát. „Az én lányom nem kütyü-, hanem történetfüggő – fogalmaz a fiatal anya. – Neki állandóan mesélni kell, így hát alaposan megdolgoztatja a fantáziámat. Bevallom, olykor azért nekem is kell egy kis mesepihenő, olyankor, míg főzök vagy rendet teszek, leülhet a gép elé megnézni egy-egy rajzfilmet. Ezt igen nagyra értékeli!” Lackfi János a saját gyerekeinek is nagyon sokat mesélt, amikor kicsik voltak, most négyéves Julcsi lánya végtelen hosszú, folytatásos meséket játszik. Szerinte napjainkban már a világháló is fontos eszköze, hogy a gyerekekhez, felnőttekhez egyaránt eljuthassanak a fontos történetek. „Az irodalomnak is alkalmazkodnia kell a digitális világhoz, mert ez még mindig sokkal jobb, mintha nem olvasnának az emberek. Aggodalomra csak az ad okot, hogy az egyszerre befogadható tartalom egyre rövidül” – fogalmaz János, majd búcsúzóul Margit veszi át a szót. „Nem szeretnék olyan világban élni, ahol az emberek már képtelenek elolvasni csodálatos, ezeroldalas regényeket.”

Cikkünk a #kikapcs magazin III. évfolyam téli számában jelent meg