Magazin

Vélemény: Minden lehet felület – Trunk Tamás, Dablty

Elidegenedő fiatalok, képernyőre tapadó srácok és lányok – ezt hozta a digitalizáció. Nem beszélünk viszont sok olyan dologról, ami azzal jött, hogy a fiatalok milyen könnyedséggel érintik meg nap mint nap az okostelefonjuk kijelzőjén a gombokat.

Sok tekintetben szabadabbá vált a gondolkodásunk, használjuk az alkalmazásokat, pillanatok alatt összekötünk információkat a fejünkben. Merünk reagálni, sőt merünk kreálni. Sosem állt ilyen közel véleményem szerint az alkotás fogalma a generációnkhoz. Bár maga a jelentése e szónak, és ebből kifolyólag a művészet szó jelentése is átalakult. Kibővült, mondhatjuk; demokratizálódott. Bizonyára emlékeznek az olvasók Banksy, a titokzatos identitású utcai művész önmegsemmisítő festményére. Arra a médiahekkre, ahol a Sotheby’s árverésén a megvásárolt festményt csíkokra vágta a képkeretbe szerelt készülék. Bár ez a történet látszólag nem áll kapcsolatban a digitalizációval, szerintem azonban mégis. Az asszociáció szabadsága, amit a digitalizációban felnőtt generáció tagjaiként megtanultunk, sokkal messzebbi területeken érezteti hatását, mint maga a képernyő.

A hatvanas években Andy Warhol Coca-Cola palackjai és Campbell’s leveskonzervjei óriási meghökkenést keltettek a vásznakon. Ma már azonban bárki bármiről és szinte bármilyen eszközzel „alkothat” – bármilyen felületre. A közösségi médián keresztül pedig ezek az alkotások villámgyorsan juthatnak el a közönséghez. Az alkotó és a befogadó szabadsága olyan szinten hatványozódott, hogy számomra ez talán a digitalizáció egyik leglenyűgözőbb hatása. És igen, biztos vagyok abban, hogy ez a pozitív hatás sokkal messzebbre nyúlik, valóban jótékony, és elránt minket a képernyőktől. Hódít a streetart, fel is értékelődött hihetetlen mértékben. Sok országban ezt felismerték. Nyáron Új-Zélandon voltam alpesisí-edzőtáborban, és lelkesítő volt látni, hogy a megújuló városok falait tudatosan lepik el graffitikkel, és támogatják a fiatalokat abban, hogy érezzék, érezzük azt, hogy a városok, a lakóterek a mi saját életterünk, amire hatásunk van.

A művészet felértékelődött. Virgil Abloh művész, divattervező és az IKEA együttműködésében a Mona Lisát egy világító doboz formájában a falunkra akaszthatjuk, ha hajlandóak voltunk órákat „campelni”, akár ott aludni egy IKEA előtt, hogy nekünk is jusson a limitált kollekcióból. Ez is azt mutatja, hogy az Andy Warhol által megteremtett popkultúra a közösségi média segítségével még inkább felértékelődött.

Járunk-e múzeumba, olvasunk-e könyveket? Naponta kapok visszajelzéseket és látom viszont instasztorimban a könyvemet, a Márkák, sneakerek, Z generációt. Ahol egyébként le is írom, hogy inkább „fiatalok”-nak nevezem magunkat, akik színes szubkultúrákba rendeződnek az online és offline térben is, és sosem voltak még ennyire megnyerhetőek bármilyen mozgalomhoz. Ahogy Greta Thunberg „movement”-je meghódította a világot, minden más értékért is tudunk lelkesedni, csak bízzatok bennünk!

Hasonló témákról többet olvashatsz a corporationz.hu oldalon!

Cikkünk a #kikapcs magazin III. évfolyam téli számában jelent meg